Amikor írtam az előző bejegyzést még álmomban sem gondoltam volna, hogy két nappal később éjszakás műszakban azzal a kolegínával fogok dolgozni, akit nagyjából 5 éve ismerek látásból már, sőt nem csak én hanem apám is....
Történt ugyanis, hogy a hölgyemény már hónapok óta tetszik.... de nem léptem mert volt párja. Éreztem mindig is, hogy nem vagyok közömbös a számára, állandóan kereste a társaságomat.
Az éjjeli műszakot majd a következőt is elröhögcsélve, elbeszélgetve töltöttük el, mivel nagyon kevés munka volt, a második éjjel kicsit közelebb is kerültünk egymáshoz. Egy következő műszak után már elcsattant az első csók... túl vagyunk a sokadik randin is és olyanon is amiről úriember nem beszél :)
Én pedig lettem olyan szerelmes mint állat, vagy hogy is fogalmazzak.... az eleinte unszimpatikus, majd később jobban megismert hölgyben megtaláltam (eddig) mindent amit egy nőben kerestem.
